A legnehezebb dolog ma, embernek maradni
A legnehezebb dolog ma (szerintem), embernek maradni minden körülmény között. Úgy, hogy közben folyamatosan zúdul ránk a rosszindulat, az irigység, az elfojtott frusztrációk egész sorozata.
olvass tovább
Sokan hiszik magukat őszintének, miközben csak simán tapintatlanok
Nagyon ritkán találkozni (nálam legalábbis ritkaságszámba megy) valóban önazonos emberrel. Olyannal, aki nem csak képzeli magát valamilyennek, hanem adott helyzetben úgy is viselkedik.
olvass tovább
A nárcisztikus szülő letagadja a valóságot
Annyiszor olvastam már, hogy a szüleid azt adták, amit tudtak, szerettek, csak ennél többet nem adhattak és, hogy mindezek folyamán meg kell bocsátanom, hogy úgy érzem, tartozom magamnak és a sorstársaimnak is egy poszttal ezzel kapcsolatban.
olvass tovább
A megbocsátás egy végtelenül félreértett dolog
A megbocsátás szerintem egy végtelenül félreértett dolog. Amolyan emelkedett pátosz, hogy attól leszel jó ember, ha olyanoknak is megbocsátasz, akik nem érdemlik meg azt.
olvass tovább
Kritikát attól fogsz kapni, akinek valamiért szúrod a szemét
Aki valóban segíteni akar neked, az nem kritizálni fog, hanem privátban, négyszemközt tanácsol neked jó szándékkal valamit, ami a hasznodra lehet.
olvass tovább
Folyton azt hajtogatta, hogy nem vagyok olyan, amilyennek lennem kellene
Minden ötletemre azt mondta, baromság. A gondolataimra azt, hülyeség. Semmit sem tudtam jól csinálni, semmiben sem tudtam neki megfelelni.
olvass tovább
Akinek a megéléseit folyamatosan hiteltelenítik, az bizonyosan kételkedni kezd önmagában
Eltaknyolsz és mert baromira beverted az akármidet, hát keservesen sírni kezdesz. Az anyád (vagy más elsődleges gondozó személy) azonban azt mondja, ne bömböljél már, nem fájhat az annyira, túlzásba viszed a dolgot.
olvass tovább
Ha folyton kritizálnak, az nem szeretet
Ha kioktatnak, megszégyenítenek, kisebbítenek, visszahúznak, kinevetnek, beléd rúgnak, neked esnek, az nem szeretet.
olvass tovább
Jól oda kell mondani mindenkinek mindent
Olyan témákban is, amiről halvány segédfogalmunk sincs (leginkább azokról). Mert jogunk van a véleményünkhöz, mert mi csak őszinték vagyunk és legfőképpen, mert építő jelleggel kritizálunk.
olvass tovább
Hagyjunk fel a pozitív gondolkodással! - Az első lépés az egészség felé
A rák, a szenvedélybetegségek, sőt majd minden krónikus betegség visszavezethető a gyermekkori negatív élményekre és azok életünkre, viselkedésünkre és egészségünkre gyakorolt hatására - vallja a magyar származású, világhírű tudós, dr. Máté Gábor, aki A test lázadása címmel írt könyvében saját tapasztalatai, kutatási eredményei és pácienseinek példáján keresztül világítja meg, hogyan hatnak korai élményeink a stresszre adott reakcióinkra és hogyan befolyásolja a világról és más emberekről alkotott képünk az egészségünket. A könyv alapgondolata ilyenformán egészen egyszerű: szerzője arról ír, hogy az emberek egészsége nem független az érzelmeiktől és lelkiállaputoktól sem.
olvass tovább
Nem tudod, hogy mit nem tudsz
Azt hiszem, erre mondják, hogy csak az okos ember kételkedik a saját igazában, a hülyék mindenben holtbiztosak (ha szoktunk barangolni a kommentszekciók bugyraiban, akkor tudjuk, hogy ez az állítás bizony nem légből kapott).
olvass tovább
Meg kell érteni a bántalmazót is?
Sokszor sok helyen olvastam már, hogy meg kell érteni a bántalmazót is - hiszen biztosan a traumatikus gyerekkora miatt lett olyan, amilyen, őt is bántották, azt sugallva, szegény nem tehet róla, hogy bántalmazza - érzelmileg, pszichológiailag, fizikailag a környezetét.
olvass tovább
Nem mutatjuk meg a fájdalmunkat, mert negatívnak, panaszkodónak, mártírnak, gyengének bélyegeznek
Nem beszélünk arról, hogy nekünk is vannak fájdalmaink, nem mutatjuk meg a sebezhető énünket, nem tesszük közszemlére, ha valami épp teljesen összetört bennünket. Nem mutatjuk meg, mert negatívnak, panaszkodónak, mártírnak, gyengének bélyegez(het)nek bennünket. Ezért élünk inkább látszólag tökéletes életeket.
olvass tovább
Az nem lehet kifogás mindenre, hogy: 'Ilyen vagyok és kész!'
Az nem lehet kifogás mindenre, hogy - Ilyen vagyok és kész, azt tessenek mán' elfogadni úgy, ahogy vagyok, mert nekem így a kényelmesebb.
olvass tovább
Nincs rosszabb az álszent embernél
Én jobb szeretem, ha valaki nyíltan paraszt. Na nem azért, mert élvezem, ha szemétkednek velem, hanem azért, mert így legalább tudom, hogy mire számítsak az illetőtől.
olvass tovább
Egyedinek születünk, de másolatként halunk meg
Egyedinek születünk, de másolatként halunk meg - írja könyvében Robert Betz, pszichológus, aki a Lépj ki a régi cipődből c. kötetével abban kíván segítséget nyújtani nekünk, hogy megtaláljuk a saját utunkat. Egyetlen kérést intéz csupán azokhoz, akik kezükbe veszik a könyvét: nyitott szívvel olvassák.
olvass tovább
Annyit ostorozzuk magunkat olyan dolgokért is, amikről nem tehetünk
Annyit ostorozzuk magunkat olyan dolgokért is, amikről nem tehetünk vagy amik teljesen természetes dolgok lennének. Én például mindig azt hallgattam gyerek és fiatal felnőtt koromban is, hogy túl érzékeny vagyok. Mélységesen szégyelltem magam emiatt. Pedig legtöbbször olyankor hangzott el ez az érzékenységemet leszóló megjegyzés, amikor megbántott valaki.
olvass tovább
Megkapom jótanácsként, hogy erősödjek meg, ne foglalkozzak vele, szarjam le
Annyit ostorozzuk magunkat olyan dolgokért is, amikről nem tehetünk vagy amik teljesen természetes dolgok lennének.
olvass tovább
A leghangosabb nem a legbátrabb
A legnagyobb arcú nem a legmagabiztosabb, a róla minden lepereg nem sebezhetetlen, a legmosolygósabb nem a legboldogabb, a sokat beszélő nem tud többet, a gyűlölködő nem a legerősebb, az elnyomó nem vezető, a tökéletesnek látszó egyszerűen csak átlátszó.
olvass tovább
Bocsánatot kellene kérnem magamtól
Bocsánatot kellene kérnem. Bocsánatot kellene kérnem magamtól. Hogy annyi éven át másoktól vártam mindent, amit magamnak kellett volna megadnom.
olvass tovább